2. állomás

A 19. század utolsó évtizedeiben a kisgimnázium (a piarista rendház) jelentősen fejlődött, egyre nagyobb ismertségre tett szert, felmerült a főgimnázium alapításának terve. A főgimnázium létrehozását csak jelentős összefogással lehetett megvalósítani, ebben nagy szerepe volt Zichy János kultuszminiszternek, Molnár Imre országgyűlési képviselőnek, Magyar Gábor rendfőnöknek, Eszterházy Móric grófnak és Pintér Elek házfőnök-igazgatónak. A főgimnázium építésének szervezése 1911 februárjában kezdődött meg. Az 1912-13-as tanév kezdetén három osztály már beköltözhetett az épületbe, októberben 14-én mind a hét osztály a főépületben volt. 1914. május 18-19-20-án megtartották az első érettségi vizsgákat 34 tanuló részvételével. 1948-ban államosították az iskolát. 1951-ben vette fel Eötvös József nevét a gimnázium.

1980-tól az innovatív munkának köszönhetően bevezettük a fakultatív oktatási formát, a későbbiekben az un. "nulladik" osztály bevezetésével az intenzív idegen nyelvi képzést, melynek köszönhetően a két tanítási nyelvű és nemzetiségi osztályokat is indítottunk. 2001-ben az Arany János Tehetséggondozó Program egyik alapítóiskolája voltunk. Az iskola korszerűsítésében, eszközfejlesztésében a pályázatok nagy segítségünkre vannak. Legutóbb a természettudományos labor készült el uniós pályázati forrásból. Termeit híres tanárainkról Öveges Józsefről és Skoflek Istvánról neveztük el .

Eötvös-oszlop: Szervátiusz Tibor szobrászművész készítette 1988-ban, Eötvös József születésének 175. évfordulója alkalmából. Ünnepélyes keretek között avatták fel 1988. november 19-én.

"Habár az eredeti változat egy fél tonna súlyú, henger alakúra esztergált mahagóni fa palástjára faragott lapos domborműveket ábrázoló oszlop, a gimnázium udvarán felállított másolat pedig bronzból készült, stílusában mégis az 'írott kövek' csoportjába sorolható ez a mű. A 320 cm magas, 90 cm átmérőjű törzs tetején az író portréja helyezkedik el, akit a reformkor nagy politikai személyiségei, Kossuth, Petőfi, Széchenyi, Batthyány vesznek körül. Megjelennek az író műveinek szereplői is. A Magyarország 1514-ben című regényből Dózsa György. A falu jegyzőjéből a szomorú sorsú, jobbágyi sorban tengődő parasztok. Végtelen kiszolgáltatottságukat drámai hangulatú portréik érzékeltetik. A fájdalmas szomorúság mellett az életöröm, az életigenlés is megjelenik a kompozícióban egy fiatal szerelmespár képében. Szervátiusz Tibor fia a mű készítésének idején kötött házasságot, és ebben a műben egy kicsit a fiatal párnak az alakja is benne van."

Kopjafa: 1982-ben Cs. Kiss Ernő ismert tatai fafaragókészítette, Máthé István, iskolánk volt diákja 2007-2009 között újította fel, Cs. Kis Ernő engedélyével. A rajta lévő idézet: "Az egésznek része csak az lehet, ki szíve részévé tette az egészt" jól szimbolizálja iskolánk hitvallását: az összetartozás fontosságát, az elvekhez és értékekhez való kötődést, a múlt, a jelen és a jövő folytonosságát. Hiszen a jövőt formálni csak az tudja, aki amúltat ismeri, becsüli, értékeit átveszi és továbbformálja.

Emlékkő a főgimnáziumban indult oktatás 70. évfordulójára.