4. állomás

A tatai Eötvös József Gimnázium és Kollégium alatti, valamint a kálvária-dombi legidősebb kőzet a triász korban alakult ki. Ez a tengerből kiülepedett, úgynevezett dachsteini mészkő zömében biogén kőzet, vagyis élőlények maradványaiból keletkezett. (Ez Tatán a legalsó kőzetréteg, ameddig fúrás közben lejutottak.)

A triász után a jura korszakban is volt mészkőképződés. Az akkori tenger vize más anyagokat is tartalmazott, melegebb is volt, ebből rakódott le a jura mészkő ("tatai márvány"). Kisebb tömegekben kréta kori mészkő ("tatai kékkő") is előfordul. Ezekből a kőzetekből jött létre a Kálvária-domb és környéke.

A későbbiekben e kőzettömegek repedésein keresztül feltörő karsztvíz sok kalciumot oldott ki belőlük. A felszínre kiömlő vízből elpárolgott a szénsav, emiatt kivált belőle az üledék: a mésziszap és a belekövesedett akkori élőlények maradványai, zömében csigák, kagylók, növényi részek stb. Így keletkezett az édesvízi mészkő (más néven: mésztufa, forrásmészkő, travertinó) a pleisztocén földtörténeti korban, azaz az utolsó jégkorszakban.

A gimnázium mellett található az úgynevezett "Porhanyó-bánya", melynek sziklatalapzatát a 100 000 évvel ezelőtt működő források hozták létre. A lejtőn lefolyó karsztvizek, különböző formákat, formatípusokat alakítanak ki, egyik legjelentősebb forma a tetaráta-medence.

Az itt kialakult kőzet kedvelt építőanyag, mert porózus, jó hőszigetelő és kellő szilárdságú. A kőfejtés során találtak rá egy tetaráta-medencére, azaz egy édesvízi mészkőben kialakult mélyedésre, ahol a jégkorszaki emberelődünk menedéket lelt. Később a medencét szélfújta lösz töltötte ki, magába zárva a maradványokat: kőeszközöket, fogakat, csontokat, mamutagyart stb. A forrásműködés egy idő után újra megindult, vastag édesvízi mészkővel befedve a medencét. Ennek köszönhető, hogy a leletegyüttes megőrződött.