6. állomás

Az Öreg-tó mesterséges eredetű, az ország legrégebbi halastava, mely a XIV. századtól (de egyes krónikák szerint valójában a római kor óta) létezik a maihoz hasonló formájában. A tó a Ramsari Egyezménybe is felvett, nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, ahol vonuló madarak (főként vadludak) tízezrei pihennek meg rendszeresen a vonulásuk során. Az ősztől tavaszig tartó időszakban számos ritka madárfaj is közéjük vegyül, ilyenkor mutatja a tó a legszebb arcát. A hatalmas vadlúdcsapatok zömét nagy lilik (Anser albifrons) alkotja, de ezres nagyságrendben látható itt a vetési lúd (Anser fabalis) is és szintén jelentős számban gyülekezik itt a nyári lúd (Anser anser) is.

Mellettük több-kevesebb rendszerességgel látható egy-egy vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) és kis lilik (Anser erythropus), melyek fokozottan védett és világszerte veszélyeztetett madárfajok. Szintén eseményszámba megy, ha a lúdtömegekben szem elé kerül egy-egy apácalúd, rövidcsőrű lúd, örvös lúd. A vadludak mellett sokezer egyéb vízimadár is gyülekezik a tavon, így különböző récék, bukók, sirályok, gémek, kócsagok, kárókatonák. Az itt telelő madártömegek megfigyelését segíti a tó partján 1999-ben felállított 11 méter magas megfigyelőtorony.

A Öreg-tó természetesen nemcsak télen nyújt páratlan természeti látványosságot, hanem tavasztól őszig is. A tó megmaradt nádasaiban nyári lúd, bütykös hattyú, vízityúk, szárcsa, törpegém fészkel, de a nádirigó és nádi tücsökmadár jellegzetes éneke is innen hallatszik. Különösen változatos a tó körüli nagy kiterjedésű erdők és parkok madárvilága. A hatalmas, öreg fák odúiban harkályok, csókák, különböző cinegék, fakuszok, csúszkák, légykapók, seregélyek költenek, a lombkoronában pedig különböző rigók, poszáták, galambok, hollók és persze ragadozómadarak nevelik fiókáikat.

Európa legnagyobb harkályfaja, a fekete harkály is fészkel a tó körüli erdőkben.

Az Öreg-tó madárvilágának legjellegzetesebb képviselői természetesen a vadludak. Ők tették a tavat nemzetközi hírűvé. Nem csupán azért, mert Eurázsia legészakibb tájairól érkeznek ide minden évben (sarkvidéki költőhelyükről, Skandináviából és Szibériából akár 7000 km-t is megtehetnek), hanem mert pihenőhelyük egy város közepén helyezkedik el, amire a világon sehol másutt nincs példa!

Az első vadludak október elejétől láthatók az Öreg-tavon, de számuk gyors ütemben növekszik és november végére akár 30-50 ezer lúd is itt éjszakázhat.

A Magyarországon eddig megfigyelt 12 vadlúdfaj mindegyike előfordult az Öreg-tavon. A vadludak a vízen éjszakáznak, nappal pedig a kukoricatarlókon vagy búzavetéseken keresik táplálékukat. Az éjszakázó helyüktől néha akár 30-40 km-re is képesek elrepülni. Ez a táplálék mennyiségétől és az esetleges zavarástól függ, hiszen 4 vadlúdfaj is vadászható. A Tatán és a Kárpát-medencében telelő vadludak február végén, márciusban indulnak vissza északi költőhelyeik felé. Ősi vonulási útvonalaikhoz igen erősen ragaszkodnak, az egyik legjelentősebb európai vándorlási útjuk húzódik itt, az Öreg-tavon keresztül. Igen látványos vonulásukat lehet megfigyelni madártani szakértők segítségével minden évben a Tatai Vadlúd Sokadalom idején is.